USA benyomások

 
Szombat óta az USA-ban vagyok, a tapasztalataim vegyesek, de azért eddig inkább többségében pozitívak. Náhány dolog, ami eszembe jut:
  • A vízumintézés kriminális. El kell olvasni a sok szabályzatot, meg kell adni tényleg mindenféle személyes adatot amit csak el lehet képzelni, de a végén már inkább csak nevetni kell a "résztvett-e népírtásban – igen/nem" kérdéseken.
  • Még a beutazáskor van egy adminisztrációs kör, itt megint fénykép, ujjlenyomat, összes személyes adat megadása, de aztán az ember megérkezik New Yorkba, és ott már senki nem törődik vele. Nem tűnik ki a tömegből a magyar szó, hisz a világon mindenféle ember van itt, a reptéri ügyintéző is ugyanúgy akcentussal beszéli az angolt, mint mi, hisz spanyol az anyanyelve.
  • Kocsit béreltünk előre a Jolly Wheels cégtől. Ez nem a nagy cégek egyike, viszont külföldi és fiatal bérlőknek vannak olcsó áraik, a többi cégnél 25 év elég drága bérelni. Cserébe viszont idősebb, nem csillogó-villogó autóik vannak. Nekünk egy Mercury Sable jutott, tipikus ameriakai autó, nagy, szokatlanul tágas belső tér, automata váltó és hat henger:) Kicsit kopott, de megszerettük már az elmúlt pár napban, és New Hampshirebe eljutottunk vele gond nélkül, pedig az vagy 400 km.
  • A hat hengert és a bődületes motort remekül ki tudjuk használni, mindaddig amíg 90-re fel nem gyorsulunk, ugyanis még az autópályák egy részén is 55 mph/h a sebességhatár, a maximum amit eddig láttunk a 65 mph/h. Az emberek nem is lépik nagyon túl, legfeljebb 5-10 mph/h-val.
  • A közlekedés teljesen barátságos, legalábbis itt New Hampshire-ben a kisebb városokban és az autópályán, New Yorkban gondolom más lesz a helyzet. Nem dudálnak, ha nem indulsz el a zöldnél azonnal, még a 2×3 sávos úton is megállt mindenki és átengedtek minket gyalogosokat. Az utak nagy részén dupla sárga záróvonal van középen, úgyhogy nem lehet előzni, és az emberek nem is próbálkoznak. Egyszer lassan mentünk, mert nem tudtuk mennyi pontosan a sebességhatár, és beért minket egy nagy fekete terepjáró (itt a nagy tényleg nagyot jelent terepjáróban, csak a kereke volt akkora, mint a mi autónk:). Gondoltam, hogy itt most végünk van, letol minket az árokba, bevág elénk, lefékez és két kopasz kiszáll belőle, de nem történt semmi. Teljesen nyugodtan jött mögöttünk, még csak nem is tapadt ránk. Mondjuk lehet, hogy azért, mert itt még a nagymamák is terepjáróval járnak:)
  • Mindenbe raknak jeget kérdés nélkül, egyszerűen fel se tűnik nekik, hogy a hűtőből kivett jéghideg italba még belepakol 2 kiló jeget, ráadásul úgy, hogy a szobában megy a légkondi, úgyhogy hűvös van.
  • Az amerikai konyha nem ragadott meg:) Ebédre is teljes nyugalommal esznek hamburgerhúst és zsömlét, csak raknak mellé legfeljebb salátát. A szendvics (sub), pizza, pasta-k nemzeti étel itt. Ha rendesebbet akar enni az ember, akkor ott a steak. A következő apró problémáim voltak: nem ízesítik semmivel (ezért raknak ki mellé annyi mustárt, szószt, ketchupot, itt a fűszerezést azzal oldják meg), büdös a hús (egy-két helyen tényleg volt ilyen, hogy büdös volt, más szót nem találok rá), és egyszer elkövettem azt a hibát, hogy well-done módon kértem, hogy ne legyen véres a hús, itt az azt jelenti, hogy addig égetik, amíg a külső réteg el nem szeneződik (a fele tényleg odaégett a húsnak, otthon ilyet még a kutyának se adnék). Szóval itt a medium-well done a nyerő.
  • Az emberek viszont kedvesek és segítőkészek ezen a részen, pl. amikor szóltam az egyetemi menzán, hogy ételallergiám van, egyből hívták a főnököt az meg a főszakácsot utána, hogy készítsen nekem speciális ételt. A hotelben viszont találkoztunk egy new yorki sráccal, az viszont tipikus példája lehet a nagyvárosi átlagamerikainak, nagyszájú, hangos és minden második mondatában szerepel a fuck vagy shit szó. Ami érdekes volt még, hogy igaz az előítélet, hogy hangosak és hangosan nevetnek, de nagyjából mindenki, nemre, korra és végzettségre való tekintet nélkül. Egyszerűen ilyen környezetben nőnek fel, és ez a tanult reflex.
  • Nagyon tetszik ez a vidék, rengeteg erdő és zöld derület van. Durham, ahol a New Hampshire Egyetem van egy kisváros, aminek a felét az egyetemi épüéletek teszik ki, de teljesen elszórva a városban. Van egy kis városközpont, körülötte pedig a kifelé vezető utak mellett teljesen véletlenszerűen helyezkednek el a házak. Hol egymás mellett, hol viszonylag nagy távolságra egymástól, az út mellett vagy beljebb az erdőben. Egy közös van, nincsen sehol kerítés. Nem nagyon lehet megállapítani, hogy meddig tart a város, mert még kilométerekre is vannak házak és utcanévtáblák.
  • Az egész várostervezésben meghatározó, hogy az autó a fő közlekedési eszköz. akkor parkolóhelyek vannak, és olyan messze vannak egymástól az épületek, hogy amikor a hotel körüli 4-5 éttermet körbe akartuk járni, majdnem egy órába tellt.

Egyszóval, eddig tetszik a környék, még szombatig itt leszünk, aztán utána szerdáig New Yorkban töltjük el az időt. Arra kíváncsi leszek, biztos egy egészen más élmény lesz.

Reklámok
Kategória: Élet | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s